Történelem
Nádasdy Huszárezred története
Hiába voltak a honfoglaló magyarok a lovas harcmodor mesterei az államalapítást követő évszázadok alatt ennek felhasználása és szervezése egyre inkább háttérbe szorult. Hunyadi Mátyás királyunk volt az, aki a török veszedelem közeledtével a könnyűlovasság szükségességét felismerte, és felállította a magyar huszárság elődeit. Mátyás király egy 1481-ben írt latin nyelvű levelében említi először a királyi seregen belüli könnyű lovasságot a “husserones” (huszárok) kifejezéssel. A szó eredetét tekintve nincsen teljes egyetértés a nyelvészek körében, de Magyarországon van rá egy népszerű szómagyarázat. A feltételezések szerint a húsz (20) szóból származik, mivel akkoriban a király új rendelete szerint 20-20 jobbágytelek után alattvalói kötelesek egy lovas katonát kiállítani. A végvárak közt harcoló huszárok pótolhatatlan védő feladatot teljesítettek, nélkülük összeomlott volna az amúgy is ingatag lábakon álló határvédelem. Az első huszárezredet 1688-ban gróf Czobor Ádám lovashadtestéből állították fel. Ebből alakult ki később a 9. számú Nádasdy-huszárezred, melynek névadója, Nádasdy Ferenc 1741-től volt ezredtulajdonos 1783-ban bekövetkezett haláláig. Ezt követően még számos Nádasdy szolgált az ezred kötelékében az évszázadok alatt. Ez volt az egyik leghíresebb huszárezred, összesen tizenhárom tisztje kapta meg a maga korában a világ legrangosabb katonai kitüntetésének számító katonai Mária Terézia-rendet, egyetlen huszárezred sem büszkélkedhet ennyivel. De más rekordot is magénak tudhatnak a Nádasdy huszárok, ugyanis ezredük volt a leghosszabb ideig fennálló huszárezred. Az első világháború kezdetéig, Európa harcmezőin hatvanhat esetben vettek részt különböző ütközetekben. A világháború nagy veszteségeket okozott a Nádasdy huszárezrednek is, de számos dicső haditettet is elértek, melyek közül a legjelentősebb az 1914. december 11-én Limanowánál megvívott ütközet volt, amikor a huszárok sikerrel tartóztatták fel az előre nyomuló orosz erőket.
Az első világháborút követően a császári és királyi 9. Nádasdy huszárezred ugyan megszűnt, a magyar hadsereget a trianoni békeszerződés szigorú előírásainak megfelelve újjá kellett szervezni. A Magyar Királyi Honvédség megalakította a magyar királyi 3. gróf Nádasdy Ferenc huszárezredet, mint a 9. számú Nádasdy-huszárezred jogútodját, ami egészen a második világháború végéig létezett.
Ezredtulajdonosok
1688 erdődi és királyfalvi gróf Pálffy János ezredes (Pálffy Huszárezred)
1700 Ebergényi László ezredes (Ebergényi Huszárezred)
1724 körösszeghi gróf Csáky György vezérőrnagy (Csáky Huszárezred)
1741 nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy Ferenc tábornok (Husaren-Regiment Graf Nádasdy)
1783 erdődi és monyorókeréki gróf Erdődy Nepomuki János (1733-1806) altábornagy
1798 felvette a 9. Huszárezred nevet
1806 Johann Maria Philipp Frimont von Palota vezérőrnagy Antrodocco hercege
1832 Georg von Wieland altábornagy
1833 I. Miklós orosz cár (9. Miklós-huszárezred)
1849 Franz von Liechtenstein herceg altábornagy
1887 Thurn und Taxis herceg altábornagy
Kéktúra
Kéktúra Sárvár – Sitke szakasz
Sárváron a legcélszerűbb a Vasútállomásról kezdeni a Kéktúra Sárvár-Sitke közötti szakaszát. Itt váróteremben lehet pecsétet ütni a pénztárnál a kéktúra igazoló füzetbe.
Az Országos Kéktúra jelzései a vasútállomás előtt haladnak el, az első egy lámpaoszlopon. Az állomás előtti térről a Hunyadi János utca következik, majd innen balra a Petőfi Sándor utcára fordul a nyomvonal, aztán jobbra a Kisfaludy Sándor utca következik. Elhalad a Sárvári Katolikus Iskola klasszicista épülete előtt, aztán a keskeny Pap közbe fordulva már láthatóvá válik a Nádasdy vár kaputornya.
A vár előtt a Kossuth teret a barokk Szent László plébániatemplom uralja a Városháza épületével. A téren átvágva akár a váron keresztül, vagy annak parkja felé véve az irányt a Gyöngyös-patak partján vezető gyalogúton haladva, egy közúti hidat érintve éri el a Csónakázótó partját, ahol újra megjelennek a kék jelzések, és a vízparti sétányon vezetnek tovább. Megkerülve a tavat folytatódik a szinte a vízpartig vezető Markusovszky utcában. Erre rátérve, érkezik meg Sárvár főutcájára, a Rákóczi Ferenc útra. Elhalad a Termálfürdő főépülete előtt, aztán átváltva az utca bal oldalára a fákon újra feltűnnek a kék jelzések, aztán a Rába-híd. Innen a Hegyközségig, a Rába árterén átvezető hosszú országúti egyenesnek mindkét oldalán felfestett rész vezet. Az útelágazásban az Ostfyasszonyfa és a Pannónia-Ring felé fordul a nyomvonal, mely keresztezi a 84-es út Sárvárt elkerülő szakaszát. A kereszteződés után egy íves jobbkanyart követően tér le a Közép-allé földútjának fémsorompóval lezárt leágazásánál az aszfaltozott útról, ahonnan kényelmes erdei sétával, jó húsz perc alatt elérhetők az erdő és a nyiladék végén lévő mezők. Az erdőhatáron a földút véget ér, balra fordulva a szántóföld szélén kell továbbmenni. A kék jelzések a szélső fákra vannak festve, és nagyjából tízpercnyi menet után ismét az erdő következik, ahol keresztezi a már évtizedekkel ezelőtt felszámolt Sárvár-Zalabér-Batyk vasút töltését, aztán ismét egy mező következik.
Itt jobbra térve érhető el a Sitkére vezető országút, melyről a Gérce felé tartó földút leágazik a sitkei Kálváriakápolna dombja mellett. A Kálváriakápolna mellett található a Felsőbüki Nagy Pál kastély is, a dombtetőről pedig gyönyörű panoráma nyílik a Ság-hegyre, a falura és a Szent Lőrinc Szentháromság templomára is.
Érdekesség, hogy a Kápolna előtt metszi egymást az Országos Kéktúra útvonala és a Mária Zarándokút, ez utóbbi tovább visz Kissitkén keresztül a Ság-hegy irányába.
